Én azt szeretném megkérdezni, hogy mi van akkor, ha a blogomra akarok egy képet feltenni egy internetes újságról? – kérdezte Iron Cat.

Kedves Vasmacska,

A neten elhelyezett tartalmak szabadon linkelhetők, idézhetők egy másik honlapon, blogon. Mindösszesen arra kell figyelnie, hogy a forrást tüntesse fel, azaz a kép alatt, mellett, tetszése szerinti helyen szerepeljen annak a honlapnak a linkje, ahonnan az idézett szövegrészletet, másolt képet mentette.

Ez alól üdítő (?) kivételt jelent a Magyar Távirati Iroda (MTI) honlapja, ahol is igen szigorú kitételekkel találkozhatunk, a lap alján elhelyezett szerzői jogi nyilatkozat ugyanis arról is rendelkezik, hogy “Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése”. És mivel ilyen szigorúan tiltják a linkek előzetes engedély nélküli elhelyezését is, így eltekintek az MTI honlapjának linkelésétől.:)

Ez a kép teljesen legális: a FreeFoto.com-ról szedtük le

Távol álljon tőlem, hogy védjem a napokban bíróság elé állított gyanúsítottakat – szemben a népharaggal, mert sem nem tisztem, sem nem célom ez. Pláne nem kívánom védeni az ügyvédeket, a sztárügyvédeket, mert nem szorulnak ők erre. Ugyanakkor úgy látom, néhány dolgot nem árt tisztázni.

Ma Magyarországon, jogállam lévén, az ártatlanság vélelme alapvető, Alkotmányban garantált jog; azaz: 57. § (2) A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.

Jogilag, mondom, jogilag senki nem mondhatja ki senki bűnösségét, csak a bíróság, csak meghatározott eljárási szabályoknak megfelelően, és amíg a bíróság ezt meg nem tette, nem tekinthető bűnösnek. Vigyázat: elhatárolás, ugyan ártatlanság vélelme az elv neve, de nem ártatlannak tekintjük, hiszen az eljárás megindult ellene, azaz minimum ott a gyanú, a terhelt az eljárás bizonyos szakaszában már gyanúsítottá válik, a bíróság előtt pedig már vádlott a neve, de még nem bűnös. Azzá csak akkor válik, ha mint mondtam, a bíróság kimondta ítéletében.

Szintén az Alkotmány garantálja a védelemhez való jogot is, azaz: 57. § (3) A büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.

És nézzük, hogy miért is van erre szükség. Sokan tévesnek azt gondolják, de legalábbis azt kommunikálják, hogy az ügyvédek a bűnösöket védik. (És gátlástalanul gazdagodnak meg mindebből) Nos, egyrészt nem a bűnösöket, hanem a gyanúsítottat illetve a vádlottat. Másrészt pedig nem azt akarják bebizonyítani, hogy a vádlott maga a ma született bárány, (na jó, persze néha azt is) hanem csak annyiban engedi bűnösnek ítéltetni, amennyi cselekedet elkövetését bizonyítani lehet. Ennek pedig egészen egyszerű oka van, mégpedig nem a bűnösök, hanem az ártatlanok védelmében. Ha ugyanis nem lennének ilyen biztonsági gátak és fékek a rendszerben, akkor gyakorlatilag bármikor bárkit bíróság elé lehetne állítani, és bűnösnek nyilvánítani, tárgyalás, védelem, illetve bizonyíték nélkül. Az idősebbek, illetve a jártasabbak bőven emlékeznek a koncepciós perekre, hogy direkt extrém példát hozzak fel. De elég, ha csak utalunk a móri mészárlásra, ahol is mint kiderült, nem a tettest ítélték el, csak mert az igazságszolgáltatás (jogszolgáltatás) mindenáron tettest akart produkálni a nagy társadalmi nyomásnak való megfelelési kényszer miatt.

Ha tehát nem lennének meg az alkotmányos jogaink, akkor bizony bármelyikünkkel előfordulhatna, hogy egy reggel arra ébredünk, hogy kafkai szereplők vagyunk, és bár nem tettünk semmit, megvádolnak, majd elítélnek. Amikor tehát azt látjuk, hogy az ügyvédek, „sztárügyvédek” bűnösöket védenek, lássuk azt is, hogy ezt miért teszik. Mert nem tudjuk, nem tudhatjuk, nem mondhatjuk (jogilag!) senkire, hogy bűnös, igazságérzetünk bármennyire is azt diktálja, adjuk meg ezt a feladatot annak, akit illet, a bíróságnak.

Alkotmány, 1949. évi XX. Törvény:

55. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, senkit sem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani.

(2) A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül vagy szabadon kell bocsátani, vagy bíró elé kell állítani. A bíró köteles az elé állított személyt meghallgatni és írásbeli indokolással ellátott határozatban szabadlábra helyezéséről vagy letartóztatásáról haladéktalanul dönteni.

(3) Az, aki törvénytelen letartóztatás vagy fogvatartás áldozata volt, kártérítésre jogosult.

56. § A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes.

57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

(2) A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.

(3) A büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.

(4) Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint nem volt bűncselekmény.

(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.

Engem meg az érdekelne, hogy lehet-e “villámtüntetést” tartani csak úgy, ahogy a Jobbik csinálta ma este. – kérdezte SuperC, természetesen a szombat esti Jobbik tüntetésre utalva.

Kedves SuperC!

A felvetése jogos, hiszen a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény egyértelműen csak és kizárólag az előzetesen bejelentett rendezvényekről rendelkezik. Ugyanakkor egy Alkotmánybírósági határozat a 75/2008. (V. 29.) pontosítja a normaszöveget, mégpedig úgy, hogy az Alkotmányból vezeti le a normaszöveg magyarázatát. Az Alkotmány 62. §-a kiterjed a gyülekezési jog mindennemű gyakorlására, azaz nem csupán az előzetesen bejelentettekre, hiszen adódhatnak olyan esetek, események, melyek egyszerűen nem teszik lehetővé a három napos bejelentési kötelezettség betartását.

Az AB határozat lénye ekként hangzik: Önmagában a késedelmes bejelentésre hivatkozva nem tiltható meg azoknak a békés rendezvényeknek a megtartása, amelyek a gyülekezésre okot adó esemény miatt nem jelenthetők be három nappal a tervezett rendezvény időpontja előtt.

Egy érdekes írás a büntetőjog világából az Index-en, a móri bankrablás vélt és valós tetteseiről.

A szolgalomról, ami nem szorgalom - kis hétköznapi elhallások. Egy kedves olvasónk levélben keresett meg azon problémájával, hogy nemrégiben vásárolt lakóházába eddig egy szomszédos telken keresztül tudott bejutni, most azonban a szomszédos telek tulajdonosa meg akarja tőle vonni a bejutás jogát, és azt kéri tőle, hogy egy másik bejáratot nyisson, a szomszédos utca felől. Arra hivatkozik, hogy a földhivatali nyilvántartásban nincs bejegyezve a szolgalmi jog.

A szolgalmi joga dacára annak, hogy elég régi keletű, római jogi alapú, mégsem tudunk eleget róla. A konkrét kérdésben az átjárás jogáról beszélünk, ami a telki szolgalmi jogok egy válfaja. Az 1959. évi IV. a Polgári Törvénykönyvről szóló tv rendelkezik a szabályairól. A telki szolgalom definíció szerint:

166. §. (1) Telki szolgalom alapján valamely ingatlan mindenkori birtokosa más ingatlanát meghatározott terjedelemben használhatja, vagy követelheti, hogy a szolgalommal terhelt ingatlan birtokosa a jogosultságából egyébként folyó valamely magatartástól tartózkodjék.

(2) Telki szolgalmat átjárás, vízellátás és vízelvezetés, pince létesítése, vezetékoszlopok elhelyezése, épület megtámasztása céljára vagy a jogosult számára előnyös más hasonló célra lehet alapítani.

168. § (2) Elbirtoklással szerzi meg a telki szolgalmat az ingatlan birtokosa, ha a másik ingatlan használata ellen annak birtokosa tíz éven át nem tiltakozott. Szívességből vagy visszavonásig engedett jog gyakorlása nem vezet elbirtoklásra.

Tehát ha nem alapítottak szolgalmi jogot a telkek tulajdonosai, és nem is az átjárás jogáról van szó, amelyet a törvény biztosít, akkor is ismer a jog egy esetet, amikor a szolgalmi jog fennáll - az úgynevezett elbirtoklásét. Ha egy telek tulajdonosa szakadatlanul gyakorol egy szolgalmi jogot, hogy arról a szomszédos telek tulajdonosának tudomása van, és nem tiltakozik annak gyakorlása ellen, akkor tíz év után szolgalmi jog elbirtoklással keletkezik, mely esetben szintén nem szükséges a földhivatali nyilvántartásba vétel, nem az, hanem az elbirtoklás keletkezteti. Ugyanakkor ez esetben is azt ajánlanám, hogy jegyeztessék be, mert egy esetlegses tulajdnonosváltáskor kellemetlenségek keletkezhetnek belőle, illetv a bizonyítás felesleges macerát és utánajárást jelenthet.

Úgy tűnik, a csend illetve annak hiánya az egyik leggyakoribb problémává nőtte ki magát.

Nem ismétlek, csak linkelek:

Csendháborítás

illetve kiegészítem egy táblázattal, a db megfeleltetés, nagyjából táppontot nyújthat:

Forrás: Wikipédia

Ernie Chambers

Nem, nem ment az agyamra a gazdasági válság, csupán egy hírbe botlottam, ami nagyon szépen példázza azt, hogy amikor a mi jogrendszerünket bíráljuk, elfelejtjük, hogy az angolszász világban vannak ám csak a csodák - gondoljunk csak a szexuális zaklatás vádjával perbe fogott egészen kis gyerekekre (nem egy esetben fordult elő odaát) Ugyanakkor arra is szép példa, hogy miért is tartják “csavaroseszűeknek” a jogászokat.

Ejtették az Isten elleni pert

Elvetette egy nebraskai állami szenátor Isten elleni keresetét a helyi körzeti bíróság bírája. Marlon Polk bíró érvelése szerint a mindenhatónak nincs bejelentett lakcíme, így nem tudták postázni neki az idézést, jelentette a CNN.

Ernie Chambers szenátor tavaly nyújtott be keresetet Isten ellen, mert szerinte a mindenható terrorista fenyegetéseket fogalmazott meg ellene és választói ellen, félelmet keltett és “széleskörű halálozást, pusztítást és terrort hozott a földlakók millióira”.

Chambers a keresetével azt akarta bizonyítani, hogy mindenkinek, anyagi helyzetétől függetlenül, joga van a bírósági képviseletre. Marlon Polk bíró szerint viszont a nebraskai törvények szerint az alperesnek beidézhetőnek kell lennie.

Chambers szerint azonban a bíró ítéletében kiskapu van. “A bíróság érvelésével elismerte Isten létezését. Ennek következtében elismerték azt is, hogy Isten mindentudó. Márpedig, ha isten mindent tud, azt is tudja, hogy per folyik ellene” - érvelt.

Ugyanakkor az, hogy tud a perről, még nem jelent kötelezettséget, amit csakis az idézés jelentene. Chambers egyelőre még nem döntött róla, hogy fellebbezik-e az ítélet ellen.

Megérkezett az első e-mailen feltett kérdés is - itt kapacitálok mindenkit, hogy nyugodtan keressen ott is, ha úgy gondolja, hogy nem szívesen tárná a nagyközönség elé a kérdését. Az e-mail cím, amin elérheti dr. Beol-t: law.beol@gmail.com.

A vicces kedvű megkereső Sólyom László aláírással jutatta el hozzám az alábbiakat:

Mi lehet az oka ennek, mi van a háttérben?
http://www.beol.hu/index.php?apps=cikk&cikk=182073

Nos, ez kevésbé jogi kérdés, mint találgatós. Ugyan ki merné megmondani, hogy egy-egy történés mögött mi áll. A hozzászólók szerint lehet az, hogy a rendőrség azért “adta” le ezeket az ügyeket jegyzői hatáskörbe, mert így akarja/akarta javítani a felderítési statisztikát. Más vélemények szerint a rendőrség (kormányzat?) kezd szembesülni azzal a problémával, hogy a roma bűnelkövetőkkel szemben lassan tehetetlenné válik, és olyan nagy a társadalmi elégedetlenség, hogy így kívánják elejét venni az erősebb/nagyobb felzúdulásnak. Ami biztosnak látszik, az az, hogy bármi is volt az oka annak, hogy rosszul minősítették eddig az ilyen eseteket, a települési jegyzők érdekérvényesítése erősnek bizonyult ahhoz, hogy a rendőrség komolyan foglalkozzon a problémával. Azt nem tartom valószínűnek, hogy véletlenül kerültek eddig ezek az esetek a szabálysértési kategóriába, mert a Btk. egyértelműen meghatározza a tényállást, gyakorlatilag nem lehet mellényúlni. Azaz lehet bár az elkövetési értékhatár nem éri el a húszezer forintot, de az a)-j) pontokban meghatározott módon követik el a cselekményt, az bizony bűncselekmény, és nem szabálysértés.

És hogy mégis mi lehet a háttérben? További jó gondolkodást kívánok hozzá, én sajnos nem tudom.:)

1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről

 Lopás

316. § (1) Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el.
(2) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés, ha a lopást kisebb értékre, vagy a szabálysértési értékre elkövetett lopást
a) bűnszövetségben,
b) közveszély színhelyén,
c) üzletszerűen,
d) dolog elleni erőszakkal,
e) 1045
f) helyiségbe vagy ehhez tartozó bekerített helyre megtévesztéssel vagy a jogosult (használó) tudta és beleegyezése nélkül bemenve,
g) hamis vagy lopott kulcs használatával,
h) lakást vagy hasonló helyiséget az elkövetővel közösen használó sérelmére,
i) zsebtolvajlás útján,
j) másnak a bűncselekmény elhárítására képtelen állapotát kihasználva
követik el.
(3) 1046
(4) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a lopást nagyobb értékre,
b) a kisebb értékre elkövetett lopást1047
1. a (2) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott módon,
2. kulturális javak körébe tartozó tárgyra,
3. vallási tisztelet tárgyára, illetőleg vallási szertartásra vagy más egyházi célra rendelt helyiségből a vallási szertartás végzésére szolgáló tárgyra,
4. temetőben vagy temetkezési emlékhelyen a halott emlékére rendelt vagy holttesten lévő tárgyra
követik el.
(5) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a lopást jelentős értékre,
b) a nagyobb értékre elkövetett lopást a (2) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott módon
követik el.
(6) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a lopást különösen nagy értékre,
b) a jelentős értékre elkövetett lopást a (2) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott módon
c) 1050
c)
(7) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a1051
a) a lopást különösen jelentős értékre,
b) a különösen nagy értékre elkövetett lopást a (2) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott módon,
c) 1052
Az ellopott dolog értékétől függően a lopás minősítése:

20 000 - 200 000 forint között kisebb érték (két évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés),
200 000 - 2 millió forint között nagyobb érték (három évig terjedő szabadságvesztés),
2 millió - 50 millió forint között jelentős érték (egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés),
50 millió - 500 millió forint között különösen nagy érték (két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés),
500 millió forint felett pedig különösen jelentős érték (öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés) (Magyarorszag.hu)

Érdemes lenne-e próbapert indítani az állam ellen, mert gyakorlatilag semmit nem tesz a színesfémmaffia, ezzel együtt a biztonságunkat veszélyeztető színesfémtolvajok ellen? - teszi fel a kérdést Vasmacska.

Nos, a felvetése számomra érdekes, és mondhatnám, hogy egy próbát megér. Kell hozzá egy károsult, aki vállaja az eljárás minden pozitívés negatív hozadékát, valamint egy kellően talpraesett és elszánt ügyvéd, és persze az Alkotmány.

Véleményem szerint az Alkotmány (1949. évi XX törvény) megadja a jogalapot a keresethez:

8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

Márpedig az élethez való jog az ember legalapvetőbb és egyben elidegeníthetetlen joga, mely jog nem korlátozható. 1990 óta (1990/23 (X. 31.) AB határozat a halálbüntetés alkotmányellenességéről) az állam sem szankcionálhat ekként.

54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.

Márpedig ha a 8. § szerint az alapvető jogok tiszteletben tartása és védelme az állam alapvető kötelessége, akkor az államnak mindent meg kell tennie az emberi élet védelme érdekében.

Ha tudjuk azt, hogy a színesfémtolvajok tevékenységének köszönhetően közvetetten nem egy esetben fordult már elő, hogy ártatlan áldozatokat szedett például egy-egy nem működő fénysorompó, valamint tudjuk azt, hogy a színesfém-kereskedelem nem szabályozott terület, és gyakorlatilag mindenki azt csinál, amit akar, akkor mondhatjuk azt, hogy az állam azzal, hogy egy ilyen területet szabályozók nélkül hagyott, közvetve felel azokért az életekért, melyeket nem védett meg. Hozzátéve, hogy bizonyításra vár a közvetlen  ok okozati összefüggés az ellopott/eltulajdonított eszköz és a bekövetkezett haláleset között.

Ám egy jó hír - és bízzunk benne, hogy el is éri majd a célját (mert ahogyan mondják, minden jogszabály annyit ér, amennyit betartanak illetve betartatnak belőle) - elkészült a színesfémkereskedelmet szabályozó törvény tervezete, mely szigorú, átlátható, ellenőrizhető és keményen szankcionálható keretek közé szorítaná a ma még kaotikus helyzetet.

Kedves Admin!
Igaz-e, hogy ha a portámra kiteszem a kutyával és fegyverrel őrzött terület táblát, akkor az engedéllyel tartott gáz riasztó pisztollyal rálőhetek a behatolóra? Mert ugye az önvédelem mértéke nem haladhatja meg a támadásét. Ha nem, milyen lehetőségeim vannak a legális védelemre? (a riasztórendszereken túl, valami hatékony) – írja Miura.

Ha röviden kell válaszolnom; nem, nem lőhet rá. De bontsuk részleteire, hogy igazán megfeleljek a kérdésre.

Két tárgykört fog össze a kérdése; egyrészt a birtokvédelemét, másrészt pedig a jogos önvédelemét. Az egyiket a polgári törvénykönyv, a másik a büntető törvénykönyv szabályozza, de természetesen az életben a kettő előfordulhat abban a formában, ahogyan szemléltette.

A birtokát bármilyen táblával védheti – bízva abban, hogy ez elrettenti a betolakodókat – a gyakorlatban azonban sokkal szűkebbek a lehetőségei. (Itt emlékeztetnék a kerítésébe áramot vezető bácsink közelmúltbeli esetére).

>>>>Tovább

Read the rest of this entry »